Felújítás 2. rész: A fürdőszoba

Előző posztomban azt írtam, hogy a felújítás már 4 hónapja tart és nem tudni, mikor lesz vége. Nos, szinte napra 6 hónap lett belőle. És mindez a fürdőszoba miatt. Pontosabban, 3 napi munka miatt, amire 6 hónapig nem találtam megfelelő kivitelezőt. Magamnak is fontos dokumentálni ezt a hat hónapot, de úgy gondolom, másoknak is hasznos lehet.
"Sparbudget"- ez volt a terv lényege. Minimális bontás, minimális átalakítás, kis költség. A fürdőszobát 2007-ben örököltem meg az előző tulajtól. Nekem túl férfias, túl nagy és kényelmetlen volt, de nem voltam abban a helyzetben, hogy egy gyakorlatilag új fürdőt szétveressek. Így nézett ki:

A tükör túl nagy, a beépített szekrény, bár praktikus, de óriási, csak lábujjhegyen tudtam fogat mosni, stb. A kétszemélyes sarokkád pedig teljesen agyament ötlet volt egy kis lakás kis fürdőszobájában. Ránézésre az egész mégis dizájnosnak tűnt. Egy évig. Akkor kezdett minden szétesni. Először a tolóajtók. Egy-két évig egy saját készítésű vászon függönnyel helyettesítettem őket.

A terv szerint a mosdó és a kád kiállás megmaradt volna, a tükör és a fali csempe is, hogy ne kelljen annyit vésni, bontani, mert tudjuk, az mivel jár. Tönkremegy az egész lakás. A bontástól konkrétan rettegtem, ezért elhatároztam, én fogom megcsinálni. A sarokkád ytong téglával lett felfalazva, amire anno nádborítás került:-(. Na mindegy. Ytongot bontani viszont nagyon könnyű. Fúrtam egy kis lyukat, oda beillesztettem a fűrész végét és szépen kifűrészeltem az egészet. Percek alatt megvolt. Zaj és por nélkül.

Kiderült, a kád mögötti falat és a kád alatt az aljzatot nem csempézték, ez volt az első bukta. Ebből a régi csempéből már nem lehetett pótlást szerezni. Akkor született az ötlet, hogy valami teljesen elütő és ütős csempével pótolom. Így ugrott be a marrakesh. Na de ne siessünk ennyire előre.

A kádfalazat elbontása után nekifogtam a beépített szekrény szétszedésének. Kikötöttem a mosdót és részenként haladtam előre. Nehéz volt, mert maga az anyag volt nehéz.

Végül mindent kihurcoltam, amit tudtam, maradt a fedlap a beépített mosdóval.

Innentől segítséget kellett kérnem. A kád méreteire való tekintettel borzasztóan paráztam, hogy jön ki a fürdőből. A stressz felturbózza az agymunkát:-), és kitaláltam a megoldást: olyanokat kell hívnom, akik nap mint nap hasonló helyzeteket oldanak meg: költöztetőket! Van nekem már 8 éve egy állandó költöztetőm: Schwarz tehertaxi! Mindent vele hozattam, ha bútort vettem, vagy pl. a vas kádat. Nagyon rendes, korrekt és rugalmas. Bartelt ajánlottam neki: kiviszi a kádat, meg amit még kell és cserében neki adom. Így is lett. Profi módon megoldotta, semmi nem sérült meg.

A fürdő kiürült. Jött az első szaki bácsi: neki kellett áthozni a wc-ét a szomszédos helyiségből és átvinni oda a mosógépet. Nyögvenyelősen, de megcsinálta. Sajnos 3 kanyarral megy a cső a fő lefolyóba, ez azóta is nyugtalanít. Ezután hozott össze a balszerencse a két Mekk Elekkel, akik csempézőknek adták ki magukat. A padlócsempét hiltivel verték fel és az aljzatot padloponnal egyenlítették. Eddig o.k. Egy óra múlva már nem volt az. Szétrepedt az egész. Na itt kellett volna felveretni velük és semmit sem fizetni. Mint szingli nő, ezt nem mertem meglépni. Sajnos kifizettem az addigi munkájukat (erre nem vagyok büszke) és kirúgtam őket.

Ezután elkezdődött a kálváriám: 6 hónapig kerestem új kivitelezőt.

Ilyen körülmények között éltem fél évig:

Mosdó nélkül, ideiglenesen beállított wc és kád, porzó beton.

Párhuzamosan csempét kerestem hetekig. Szembesülnöm kellett azzal, hogy semmi nincs raktáron, a legkisebb dolgot is meg kell rendelni, majd hetekig várni rá. Az interneten álomszép marrakesh csempéket láttam, de az álom és a valóság elég messze volt egymástól. A térképről is lementem, amikor, ahogy az lenni szokott, teljesen véletlenül rábukkantam a tőlem 5!! percre levő kis cégre, ami szerintem a Nr.1. ma Magyarországon:  www.designcsempe.hu

Fiatal, dinamikus, intelligens, európai színvonalú csapat. Csak szuperlatívuszokban tudok róluk nyilatkozni. Hihetetlenül segítőkészek, udvariasak és rugalmasak. És nem mellesleg fantasztikus csempéket árulnak nagyon jó áron. Egy hét alatt behozták Spanyolországból a kiválasztott csempét, szemben a többiek 3-4 hetével. Az én csempém neve:

 VIVES World Parks Central 31,6x31,6cm

Ezzel raktuk ki kazettaszerűen a régi kád mögötti hiányzó fali csempe részt  és az aljzatot.

Előtte azért még volt bőven "esemény". Jött egy kóbor gépész, aki közölte, hogy a vaskád olyan alacsony, hogy nem fér be alá a szifon. Hónapokig agyaltunk, mi legyen. A kádlefolyó kiállása is rossz helyen volt, persze ez a betonozás után derült ki. Kis halál volt az a nap, amikor ezek elkezdték felvésni az aljzatbetont, ahol mellesleg az összes fűtéscső megy. Pocsékul csinálták meg. És rosszul is. Amikor 6 hónap után végre itt volt "A "csempéző, s.o.s. ismét fel kellett törni az egészet és magasabbra vinni a csövet, hogy elférjen alatta a csempe. Ez az egész lakásfelújítás egy Mekk-Elek-parádé volt, ami végtelenül elszomorító.

Az egyetlen jó dolog, és kivételt képez,  a végül megtalált burkoló csapat volt. Nevük: burkolas-burkolo.ewk.hu

Barna István és csapata maximálisan korrekt és magas színvonalú munkát végeztek. Végtelenül hálás vagyok, hogy ismerősök révén rájuk találtam. A fürdőt, pont, ahogy elképzeltem, Lovas Zsolt készítette el. Egy művész kezeivel és türelmével:-) Nem véletlen, bejárta a világot, évekig Dubaiban is dolgozott.

Elsőként ismét bontani kellett: a régi és az új csempe vastagságban nem egyezett, milliméter pontosan szintbe kellett hozni őket. Ehhez kézi vésővel óvatosan le kellett verni a régi vakolatot a kád mögött, egy vékonyabb, új vakolatot felvinni, erre a folyékony szigetelést, majd jöhetett a csempézés.

                            A repedezett padloponra háló és újabb réteg kiegyenlítő került.

Majd eljött az ünnepélyes pillanat, a tényleges burkolás. A wc cső eltakarása is járt némi izgalommal, de ezt a pattanásig feszült idegeimnek köszönhetem. A fiúk tudták, mit csinálnak és szerencsére hihetetlenül jól viselték a hisztimet.

Mindeközben éjjel festettem a fürdőkádat. A bútorral azonos Wenge színt kevertem ki OBI 2:1 vizes bázisú feketéből és sötétbarnából. Az első réteg nagyon furcsa lett, mintha nem akarna megtapadni, de a 2. már tökéletes. Azt hittem, már a célegyenesben vagyok, ám alapos méricskéléssel kiderült, hogy a kádat meg kell emelni, mert a gépész másodszor is elszúrta a padlóból kiálló lefolyó magasságát. Ezúttal túl magasra vette. Na de mit tegyek alá, ami nem üti agyon az összhatást? Keményfára gondoltam, de honnan vegyek 40 cm keményfát? Elmentem egy OBI-ba és bóklásztam az állványok között, remélve és bízva a női találékonyságban. Nem is csalódtam magamban:-)) Az akácfa kerítés léceknél megtaláltam a fámat. 400 Ft-ért megvettem egy szálat, amit rögtön fel is vágtak nekem. Itthon lefestettem wenge színűre és mondhatom, aki nem tudja, észre sem veszi a kád lábai alatt.

Másnap jöttek a vizesek, róluk is csak a legjobbakat mondhatom el. A kád bekötésével megszenvedtek, mert a lefolyócsőnek a fent leírtak miatt nincs meg a kellő lejtése. Visszafelé azért nem folyik:-)

Végül minden a helyére került, minden működik és álomszép.

A wenge színű fürdőszoba ötletét a tükör adta, a stílust a régi öntöttvas kád diktálta. Utóbbit egyébként 2 éve vettem a Jófogáson keresztül 10ezer forintért.

Egy romos, de szépreményű farkasréti villából származik.

A régimódi, de új porcelán mosdó is remekül illik a környezetbe.

                                A fekete IKEA rattan fotel pedig felteszi a pontot az i-re.

Még soha nem volt ilyen különleges és kényelmes fürdőszobám, pedig építtettem néhányat.

A stílusban illő csaptelepekért is megtettem néhány tiszteletkört. Végül a MOFÉM Treff nosztalgia csaptelepe lett a befutó. Meg vagyok vele elégedve.

Pozitív élményként éltem meg a fürdőszobai polcom megszerzését is. Szintén kéz alatt, a használt svéd bútor honlapon találtam rá. Nappaliban állt előző életében, tökéletesen megkímélt állapotban potom 15 ezerért kínálták. Mivel stílusában és színében megegyezik a mosdószekrénnyel, azonnal lecsaptam rá. Az eladást bonyolító vállalkozás nagyon korrekt, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Lassan történetem végére érek. Apróságok adnak majd még örömteli matatást az őszi hónapokban.

Tanulság nincs? De van: bármennyire megtervezed, mindig lesznek bakik, amire nem gondoltál. A legnehezebb az egyes szakmák összehangolása. Sok minden egyszerűbb lett volna, ha egy vállalkozó kezébe adom az egész lakásfelújítást, de nem akartam "alkalmazottakkal" dolgoztatni. Szeretem, ha a legjobbak jönnek, akik személyesen vállalnak felelősséget a munkájukért.  És én választhatom ki őket. Van ugyanis valami, amiről eddig nem esett szó. A személyes szimpátia. A személyiség, az intelligencia, a közös hullámhossz. Én már ránézésre megmondom, ki milyen munkát fog végezni. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért bíztam meg mégis a két Mekk Eleket. Nos, amikor megláttam őket, nagyon rossz érzésem volt. De a festők, akikhez ragaszkodtam, olyan közeli kezdést adtak meg, gyakorlatilag egy hetet!, hogy már nem volt időm összeállítani egy jó csapatot. Voltak jelöltjeim, akik minden felmerülő problémát gond nélkül megoldottak volna, de az ő határidő naplójuk tele volt egész évre.
Igazából végig bíztam abban, hogy megtalálom, hogy jönni fog az én emberem, csak ki kell várni. Jó lecke volt ez nekem türelemből.

Make over - a soha véget nem érő felújítás?

Belevágok a nagy történetbe, amit akkor terveztem megírni, ha kész a lakásátalakítás. Én egy hónapra saccoltam, eltelt 4 - és még nem tudom, mikor, vagy, hogy egyáltalán be lesz-e fejezve valaha. Szóval, hol volt, hol nem volt, bár utóbbi sosem volt, mert terv mindig volt, szóval volt egyszer egy nagy lakásátalakító terv. A Nánási lakásé. Mondjuk az összes többi is át lett átalakítva, az újpesti ház mindjárt háromszor is. De a Nánásin 8 évig kibírtam átalakítás nélkül. Praktikus okok miatt vártam. Addig is cizelláltam a terveket. Próbáltam kijavítani a lakópark építészeinek kapitális hibáit. Már, amit lehetett. Konyha nincs, de van hatalmas fürdőszoba, a lakásban semmi tároló, kamra, gardrób nem épült, 3 helyiségből 2 hegyesszögű háromszöget formáz. Az egyetlen normális alaprajzú (= négyszögletű) helyiség az ablaktalan fürdőszoba. Az átalakítás minden helyiséget érintett és március első napjaiban kezdődött. Nem részletezem az előkészítő heteket, amikor mindent, ami a lakásban volt egyedül kellett becsomagolnom és lehurcolnom a kölcsönkapott tárolóba. Nem részletezem a mesterember keresés több hónapos kínját sem. Pedig nagyon tanulságos lenne. Egyedül a festő volt meg régről. Ő olyan közeli munkakezdést adott meg, hogy borult minden, ad hoc rémtörténetté vált a felújítás. A falbontásos történetet alig, éppen csak meg tudtam csináltatni, mire felvonultak. És a világ nem látott olyat, hogy a fent gyönyörűen kifestett, stukkós fürdőszoba lenti régiói majd csak ezután lesznek némi vakolatleverés, szigetelés után burkolva.
Na de haladjunk sorjában: a tervem legfontosabb része tároló hely nyerése volt. Ehhez elsőként felszámoltam a  külön wc-t, és plafonig bepolcozott tároló lett belőle. Ide helyeztük be a mosógépet is. A wc bekerült a tágas fürdőszobába. Ez komoly műszaki feladat volt a csövek miatt. A társasházban minden központilag vezérelt elven működik. A 70 éves vizszerelő emberke kreatív kanyarokkal és sok szenvedéssel érkeztette a lefolyó csövet a fürdőszobába. Ettől engem a frász kerülget még most is, mert mi van ha egyszer dugulás lesz? 3 kanyarnál már minden előfordulhat ( mármint 3 kanyart kell tenni a lecsusszannivalónak, mire beér a gyűjtőcsőbe.) Tiszta szerencse, hogy a fürdőszoba még nem készült el, mondhatni tesztfázisban működik 3,5 hónapja - eddig remekül:-)
A tároló viszont elkészült, sok-sok baráti segítséggel. Wein Tibi, legyen áldott a te neved! A hálóban lebontott gardróbszekrény polcai újrahasznosítást nyertek, Tibor hihetetlen precizitással szabta be őket új helyükre. Minden, ami egy  háztartásban szükséges eszköz, elfér itt. Most ott tartok, hogy egy gombostűt sem lehet már leejteni.

A fürdő továbbra is felvonulási terület, ő, ha elkészül, egy külön poszt tárgya lesz. Annyit elárulhatok, hogy mindent kidobtam, ami benne volt és valami egész különlegeset terveztem.
Hármas számú terv a konyha teljes felújítása volt. A bontás brutálisra sikeredett. Tudni kell, hogy a 2 méteres konyhaszekrényt az építészek a nappali hegyesszögű sarkára tervezték, alatta parketta. A felső és alsó szekrény közötti ronda, jellegtelen csempét én beköltözésemkor rozsdamentes fali panellel burkoltattam. Mutatom:

Most a panelt és alatta a régi csempét le akartam szedetni és egy új csempét felrakatni. A szekrényekből szerettem volna megmenteni, amit lehet. Ehhez képest, a két vadbarom, aki "ajánlásra jött", felső szekrényestül gondolta letépni a csempéhez ragasztott nagy inox panelt a falról, úgy, hogy az alsó szekrényeket nem szerelték szét, nem húzták ki. Még most is kerülget a sírás, ha visszagondolok arra a napra. A fém panel tépte magával a falról a nagy csempéket és minden zuhant be a konyhaszekrények mögé, a tűzhelyre, a mosogatóra, a parkettára stb. Ezután az akciójuk után, no meg az elcseszett fürdőszobai aljzatkiegyenlítés miatt, ki is lettek rúgva, de rögvest.
A megmaradt csempét végül több napos véséssel én távolítottam el a falról. Mellékelek néhány életképet.

 Voltak ennek a több hónapja tartó felújításnak hihetetlen, örömteli pillanatai is.  Például, hogy az áhított szuper csempéző csapat szó szerint az utolsó pillanatban bevállalta az új konyhai csempém felrakását, noha nagyon be voltak havazva munkával.

A csempe kiválasztásának és beszerzésének kínjairól a fürdőszoba posztban is mesélek majd. Általánosságban elmondhatom, hosszú heteket töltöttem az interneten való keresgéléssel, majd heteket azzal, hogy lejártam a boltokat. Konkrét elképzelésem volt, tudtam, milyen stílusú, méretű, színű csempét keresek, mégis nagyon nehéz volt. Egyszerűen azért, mert semmit nem lehet raktárról kapni, a legtöbb üzletnek nincs készlete, csak mintabolt!! Ami jó, vagy éppen trendi, azt rendelni kell, a rendelések pedig 4 hétnél kezdődnek. Egy ad hoc felújításnál ennyit várni nem lehet. A konyha azért vicces, mert itt nem a fehér csempe volt betervezve, mégis ő lett a befutó. Mondhatnám, a kifárasztásos technika eredménye, de nem bántam meg, sőt! A 10x10-es csempék szinte kötelező kellékei egy vintage konyhának.

Mindeközben zajlott a festés, a falak helyreállítása, mert óriási repedések voltak mindenütt, mozog a ház, nem is kicsit.

Mester úr stukkózott, társa / inasa csinált minden egyebet. 20 év után rászántam magam arra, hogy 1-1 falat színesre festessek. Nagyon megy kint a szürke, annak minden árnyalata. Nálunk a Tikkurilla adja a választékot és szürkében nem erősek. Sajnos idő hiányában azt már valóban nem tudtam megoldani, hogy Svédországból hozassak festéket, bár a lányom kint él. A színt papírról kellett kiválasztanom és persze, hogy nem olyan lett, felvíve nem tetszett. Két napig néztem kétségbeesve, majd egy átvirrasztott éjszaka után, az utolsó napjukon, közöltem a Mester úrral, hogy átfestjük. Nem sújtott le rám a haragja, számolt ezzel. Ismeri már a nőket:-) Egy délelőttöt töltöttünk az új szín kiválasztásával (át a városi csúcsforgalomban Aquincumból majdnem Ferihegyig, ott egy órán át tipródtunk, kezemben a vitrinszekrényem fiókjával, amihez a megegyező színt kerestem. Ezer hála a Tikkurilla üzlet dolgozóinak és a Mester úrnak a türelmükért és a segítőkészségükért! A szín most remekül illik a bútorhoz, de be kell vallanom, még mindig nem tetszik annyira. Hozzáteszem, komplikált dolog ez a színekkel: más a dobozban, más felvíve első rétegben, más a 2. réteg után. Megint másnak látszik nappali fényben, napszakonként, ahogy a fény beesik, más lámpafényben. A fotóról már nem is beszélve.

Csodálatos munkát hagytak maguk mögött a festők. Talán fura, amit mondok, de így tetszik igazán a lakás: kifestve, és üresen:-) A festők tehát levonultak, én pedig (lázas betegen), nekiláttam a nagytakarításnak.
 Egy hét volt Húsvétig és unokám érkezéséig, akinek 2. születésnapját nálam ünnepeltük volna. És komplett hiányzott a konyha, a fürdő szétverve, holmijaim pedig bedobozolva a pincében illetve a kertben. Mutatok erről is képet:

 A segítség az asztalos személyében érkezett. Péter már két konyhát összerakott nekem, és azonnal tudott jönni, amikor felhívtam. Ő is egy csodás  emberke, bár szokása, hogy sokat sóhajtozik, nyög, sopánkodik, de a végén mindent szépen megold, összerak. Itt az volt a feladat, hogy alul teljesen új konyhabútort állítunk be, a felső szekrényeket és a hűtő szekrényét pedig - anyagi okokból - megtartom. 

A felül régi, alul új konyhám, ahogy megálmodtam:

A svéd vidéki konyha imádott részletei: a porcelán, mély mosogató, a tölgyfa munkalap, a régies stílusú szekrények és porcelán fogantyúk, az új kerámialapos tűzhely...és a vintage kiegészítők: a párizsi loppison talált régi zománcozott merőkanáltartó, a piros vintage fémdoboz, a svéd porcelán vágódeszka, a régies stílusú csaptelep stb

Merész döntés: megváltam a sütőtől, így nagyobb munka - és tároló felületet nyertem. A felső szekrények és a hűtő fa ajtajait a Jófogásról gyűjtögettem össze. Egy régebbi Ikea szériából valók, de jól megférnek az újjal.

És beléptünk az utolsó 24 órába: A stressz-szintemet nem kell ecsetelnem, ha azt mondom, hogy 24 órával az unokám és lányom érkezése előtt még így nézett ki a konyha-nappalim:

Másnapra ugyanez a helyszín már így festett:

Végül essen szó a hálószobáról és az előszobáról.

Mindkettőben bútorcsere, utóbbinál stílus váltás is. Egyrészt itt a főfal szürke lett, másrészt eladtam a régi előszoba fogast, mert egy elegánsabb entrée-t akartam: egy komódot, felette szép tükörrel. A komód végül a hálóból érkezett:-) és egészen elégedett vagyok vele. A tükör, a fal és a komód fogantyúinak színe tökéletes összhangban van. Szerencsés összetalálkozása a tárgyaknak.

 A tükörrel nehezebb volt. Hónapokig kutattam egy vadászkutya izgalmával a neten, de semmi. Majd kimentem Svédországba, ahol megtaláltam, amit elképzeltem. Hihetetlen 100 koronáért!! Na de, hogy hozol haza egy tükröt? A bőröndömbe nem fért. És itt ugrott be egy Dániába fuvarozó cég, amelyik potom 6000 Ft-ért leszállította háztól házig az én gyönyörűséges tükrömet.

A hálószoba még nincs befejezve. Hetekig felvonulási terület volt, itt tároltam az eladásra szánt bútoraimat. Nagy szerencsével mindent eladtam.

Sajnos, az már most látszik, hogy régi kedves intimitását elvesztette azáltal, hogy két böszme gardróbszekrényt kényszerültem vásárolni. Itt a funkciót az esztétika elé kellett helyeznem, sajnos. 

Sok munka lesz még vele, de vannak ötleteim. 

Az új  fiókos szekrény (IKEA, Hemnes, 6 fiókos)  nagyobb méretű dekorációt kívánt. Örülök, hogy elővehettem a régi kedves tárgyaimat, mint a fonott bőröndöt: 30 évvel ezelőtt, első bécsi utamon vásároltam, és a "kopasz énekesnőt", "akit" jó pár évvel ezelőtt egy Ráday utcai babakészítő boltjában láttam meg és szerettem bele. Ilona, a készítő, legnagyobb csodálkozására, haj és ruha nélkül akartam őt. Most megtalálta végre méltó helyét a régi családi fotók, egy loppison vett sámfa és a fonott  lámpa társaságában.

Folyt. köv.

  

2. big project 2014: the new life of an old cabinet - egy régi szekrény újjászületése

A sok skandináv lakberendezési blog folyamatosan inspirál.  Ezt a projektet régóta terveztem már. Csak a megfelelő szekrény nem akart elém jönni sehogy sem. Sokáig kerestem a hirdető portálokon, már szinte feladtam a reményt, amikor megtaláltam pont azt a szép, régi, üveges szekrényt, amit megálmodtam. Formája és mérete (nem elhanyagolható szempont egy csöppnyi hálószobában) tökéletesen egyezett az elképzeléseimmel. Hazahozva kiderült, messze rosszabb állapotban van, mint a fotókon mutatta magát. Második gondolatom az volt, hogy átadom egy szakembernek, mert asztalos munka is lett volna rajta. Az árajánlat hallatán győzött az első gondolat: én magam újítom fel. ( Na jó, a második nem is volt komoly, mi lett volna akkor nekem az öröm?:-) A felújítás 3 teljes hétvégét vett igénybe és rengeteg smirglit ( alias csiszoló papír) és még több festéket. A munka egyébként örömmunka volt végig :-)

A felújítás menetét "step by step" dokumentáltam. Amire szükségem volt:

csiszolópapír ( én 80-as,100-as és 120-as szemcsevastagságút használtam)
csiszológép és / vagy kézi csiszoló
csavarhúzók több méretben
harapófogó
takarófólia
alapozó festék
lakkfesték
jó minőségű ecset és vagy teddy- vagy szivacshenger ( a festék dobozán  rajta van az ajánlás)
festőtál a hengeres festéshez
befőttes üveg az ecset beáztatásához
spakli
maszk
gumikesztyű
papír védőcsík az üveges ajtóra

Íme az eredeti / befor állapot:
                                                   

                              Első lépés az ajtók leszerelése volt  - na ezt mindig                                 fektetve tegyük!
                                                   
                                                     

Szembesültem az első problémával: a berozsdásodott csavarok a zsanérban nem mozdultak

.

Ilyenkor étolajjal kenjük be a csavarokat ( bőven jó módszer, felesleges csavarlazítót venni). Ha már sikerült meglazítani, de mégsem csavarozható ki, próbáljuk meg harapófogóval egyszerűen kihúzni.

                                                      

Másfél órás küzdelem után a 100 éves rozsdás csavarok megadták magukat

Miután az üvegajtókat biztonságba helyeztem, előkészültem a legnehezebb munkafázisra, a csiszolásra.

80-as csiszolópapírral és gépi csiszolóval indítottam.

A gépi csiszolás eredménye sajna alulmúlta a várakozásomat:

                                                        

Erre rá kellett segíteni a kézi csiszolással. Ezzel az egyszerű és olcsó, tömör gumiból készült csiszoló alkalmatossággal  nagyon jó hatásfokkal lehet dolgozni. A csiszoló papírt méretre vágjuk és a befogatjuk a csiszoló két pofája közé:

                                                           

Kezdődhetett a több napig tartó csiszolás, brrrr

Porszívós portalanítás és áttörlés után a munka újabb és kellemesebb fázisához érkeztem: a festéshez.

Trinát aqua univerzális alapozót használtam. Mindig vizes bázisú festéket használok, mert az környezetbarát és mint azt a neve is mutatja,vízzel hígítható. Az ecset kimosása, a lecsepegő festékpöttyök eltüntetése is egyszerűen vízzel történik és nem mérgező, büdös hígítókkal . Az első réteg után így nézett ki:

3-4 réteg alapozásra volt végül szükség, erre jött 2 réteg zománc, azaz lakkréteg. Szintén Trinát,

A száradási idő két festés között csak 4 óra, ez jó, mert egy nap alatt akár 3 réteget is fel lehet hordani.

Amikor a szekrény teljesen kész volt, akkor kezdtem hozzá az ajtókhoz. Itt előbb speciális papír szalaggal körberagasztottam az üveget, hogy ne érje festék.                                                       

                                                    

                                                         

   

  Amúgy az ajtókat mindig fektetve festjük, itt a képen már a száradás utáni állapot.

                                                       

Az ajtók visszacsavarozása már könnyen ment, a polcokat behelyeztem. Az időközben festéktől megkeményedett szalagcsík eltávolítása igazi türelem munka volt. Többszöri benedvesítés és egy csini célszerszám segítségével ez is sikerült.

A zárat az elején szintén kiszereltem és nem is tettem vissza. Befoltoztam egy kis léccel, azt csiszoltam, festettem és abba csavartam bele egy gyönyörű világoskék porcelán fogógombot,

És itt van ő, a megálmodott!

                                                        

                                                        

                                                            

                                                       

                                                     

                                                     

Erre a pillanatra vártam! Hogy berendezhessem a szekrényemet. Na, a pillanatra még 4 órát kellett várni:-( Az összes ágyneműt & co. ki kellett vasalnom, méghozzá élére!! Szerintem életemben nem vasaltam ennyit, mint ezen a vasárnap délutánon. Az ágyneműk tetejére betettem kedvenc illatos szappanjaimat és kééész!!

                                                       

Tervezem még, hogy az ajtókra belül függönyt teszek fel, az ágyon látható IKEA rózsás ágynemű anyagából. 

                          Néhány évvel késöbb, új helyén, a nappaliban:

                                                       

Talán sikerült kedvet csinálnom, hogy nekifogjatok álmaitok megvalósításának, és új életre keltsetek egy szép régi bútordarabot!