És akkor elővettem a varrógépet, mert az abrosz kiment a divatból
Und dann habe ich die Nähmaschine geholt, weil die Tischdecken passé sind
Aki követi itteni tevékenységemet, már megszokhatta, hogy a kezem
összenőtt a festőecsettel. Ahogy mások jó gazdasszony módjára feltöltik a
spejzukat alapvető élelmiszerekkel, úgy van nálam is a tárolóban alapvetően
mindig fehér festék, fagitt, smirgli, ecset.
Biztos, ami biztos. A hűtőm többnyire üres, de festékben nem
ismerek tréfát.
A mai poszt tárgya
mégsem (csak) a festés. Elővettem ugyanis a varrógépet! Új tányéralátéteket
akartam varrni és megláttam egy nekem nagyon tetsző anyagot, lényegében
konyharuha, de folyóméterben. Ezekből varrtam 3 db alátétet az asztalra. Vékony
flanellal béleltem. Nem tudom, észrevettétek-e, de az abrosszal való terítés,
ünnepi alkalmaktól eltekintve, kiment a divatból. Tányéralátétekkel
helyettesítik, vagy, a skandináv országokban leginkább semmivel. Kicsit ellentmondásosan
viszonyulok a jelenséghez, mert sok, gyönyörű, régi abroszom van. Másrészt
izgalmasabb, változatosabb és egyszerűbb az alátétek használata.
Ezúttal egy inkább semleges alátétet akartam, mintásból van elég.
Ez a piros csíkos vászon remekül illik a 100 éves asztalomhoz. Az alátéttel egy
időben álmodtam meg a fehér fa vágódeszkákat is. Régimódi, vastag fa
vágódeszkákat találtam a Pepco-ban. Kétszer áthúztam őket Harzo alapozóval és
voila! Majd jön késöbb a wax és a koptatás, de ma mindenképp posztolni akartam.
Inspiráció ok, de lopás nem! Ezért fontosnak tartom megjegyezni, hogy
a fehér vágódeszka ötlete egyik kedvenc német blogomból jött:
Waldstrumpf a neve. Igaz, Manu, a blog írója, maga vágta ki fűrésszel a
vágódeszkákat. Háát,én biztosan nem tudtam volna ilyen egyformára kivágni őket,
meg aztán egy one –man- háztartásnak nem alapvető felszerelése a körfűrész,
szóval én inkább megvettem a deszkákat. Hogy enni fogunk-e rajta? Na, azt nem
hiszem:-), szalonnát biztosan nem. De hát a lényeg úgysem az evés,
hanem a tálalás – itt Hemfemininéknél mindenképpen:-)
Wer meinem Blog hier und auf dem Facebook folgt, weiß, dass meine
Hände mit dem Pinsel zusammengewachsen sind. Während gute Hausfrauen sich dafür
sorgen, dass ihre Vorräte in der Speisekammer immer aufgeladen sind, so gibt es
bei mir in der Rümpelkammer immer weiße Farbe, Pinsel & co. Sicher ist
sicher. Mein Kühlschrank ist meistens leer, aber wenn es um die weiße Farbe geht,
da erlaube ich mir keine Trägheiten.!
Heute geht es aber doch nicht (ganz) um das Streichen und Malen,
sondern ums Nähen. Ich wollte schon lange weiße Tischsets haben, und nun habe
ich den entsprechenden Stoff gefunden. Etwas vintage Charakter hat das Leinen
schon. Ich habe es als Meterware
gefunden und drei Sets genäht. Das war aber nur die halbe Arbeit. Ich habe mich
nämlich im Blog von Waldstrumpf ( ist einer meiner Lieblingsbloggen) in die
weißen Holzplatten / Schneidebretter verliebt. Da sich aber in einem one.man-Haushalt
nur ganz selten Kreissägen auffinden lassen, habe ich die Schneidebretter
gekauft. Schön waren sie jedoch. Mit weißem Kreidefarbe schnell bearbeitet, (Wachs
kommt erst später) und fertig ist die Manu inspirierte Tafel :-)
Ob wir je darauf essen werden? Na, Speck sicherlich nicht:-) Die
Betonung liegt sowieso nicht darauf, was, sondern WIE gegessen wird- jedenfalls bei
Hemfeminin:-)
